Furcsa választás volt Bernd Alois Zimmermann Photoptosisával kezdeni. Egyfelől persze érthető, hiszen a koncert második felében Mahler Dal a Földről című ,,szimfóniája” hangzott el. Ez a grandiózus mű már eleve hatalmas létszámú zenekart követel, amihez, ha már lehetőség van rá, a legpraktikusabb szintén egy hasonlóan hatalmas együttest felvonultató darabot választani. De azt talán még az előadók is érzékelték, hogy mennyire kilóg a műsor egész ...
Hogy Bach négy Klavierübungja közül a negyedik lett a legismertebb, ahhoz nagyban hozzájárult Glenn Gould, aki a mű belső értelmét pályafutásának allegóriájává tette. Míg első ránézésre a fiatal zongoristafenomén és az öreggkori művész két interpretációja egymás szöges ellentétének tűnik, mégis ugyanarról a műről, sőt műolvasatról van szó, amit egy emberi élet két végpontjának metszetében láthatunk. A Goldberg-variációk magja a ...
A magyar hallgatóság egyik különös tulajdonsága, hogy a zongoristákat leginkább csak szólóestjeikért díjazzák. Egyrészről ez érthető, hiszen teljesen lemeztelenítve, minden mentőöv ,védőháló nélkül sokkal lenyűgözőbb és könnyebben is értékelhetőbb egy muzsikus teljesítménye, koncertje. Ezt a mentalitást pedig még a magyarországi zongorista-családfa tudata - amit egészen Liszt Ferencig, ha nem Beethovenig vezetnek vissza - is mélyíti.
Az ...
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a MÁV Szimfonikusok Beethoven-projektje az idei év kimagaslóan legjobb sorozata. És itt nem pusztán arról van szó, hogy szervezettsége, emberközelsége és programja a többi koncertsorozathoz képest kitűnő. Inkább arról, hogy alapvetően változtatták meg a hallgatóság hozzáállását a koncertélethez. Ezt pedig nem mással érték el, mint Beethoven zenéjének értő, szinte vakítóan láttató interpretálásával. Beethoven ...
Kroó György írásait olvasva mindig az az érzésem támad, mintha ott lettem volna koncerten. Szinte látom, pontosabban hallom a hangversenyt, pedig a legtöbb írás nem haladja meg az egy oldalas terjedelmet. És talán ez emeli őt a legnagyobbak közé: mindig pontosan érzi, hogy miből mennyit és mit kell mondania (többek között Kosztolányi is ebben jelöli meg a legnagyobb prózaírók közös pontját).
És még a zenekritikai nyelvezet és formahasználat legnagyobb ...
Március 7-én, a Zeneakadémia Nagytermében a MÁV szimfónikusok két Ravel, és egy Ravel által hangszerelt művet szólaltattak meg, Ránki Dezső közreműködésével és Maxim Rysanov vezénylésével. A három mű különböző helyzetek és érzelmi állapotok színes palettáját tárta elénk, ami akadályt a zenekar és a karmester jól ugrottak, azonban mindegyik darabnál elmondható, hogy a megfelelő intenzitást a finálé környékén sikerült elérniük.
Ravel ...
A Zeneakadémia 2025. március nyolcadikán lezárult sorozata ,,A hegedű világsztárjai” címet viselte. A címadásból még nem feltétlenül következett volna, de a megrendezett három koncert azonos apparátusú volt: kiemelkedő hegedűsöket (a névadás által háttérbe szorított) zongoristák kísértek. Így nemcsak jobban összekapcsolódtak, de jobban összehasonlíthatóvá is váltak a hangversenyek. Baráti Kristóf és Würtz Klára kamaraestje mégsem az ...
2025. február 28-án este a Zeneakadémián adott koncertet a Budapesti Fesztiválzenekar. Az est folyamán Henry Purcell ’ Abdelazer’ szvitjét , majd Jean Françaix 1979-ben írt Fagottversenyét (Bogányi Bence szólójával), a szünet után pedig Benjamin Britten, mestere Frank Bridge témájára komponált variációs művét hallhattuk.
Az Abdelazer szvit Aphra Behn, angol költőnő azonos című drámájához szánt kísérőzene. Abdelazer egy mór fogoly a spanyol ...
2025. február 26-án a Magyar Zene Házának koncerttermében olyan kortárs szerzők műveit hallhatta a közönség, akik közül már egy sem él. Ez az ellentmondás két olyan jelenség eredménye, ami alapvetően határozza meg a kortárs zenéhez és a túl bonyolultnak hitt huszadik századi zeneszerzőkhöz való viszonyunkat.
A hangversenyen megszólaló művekben minden − interpretátoraikon kívül − egy elmúlt, fel nem támasztható világ lenyomata és tükre volt. És ...
A 20. század második felében aktív zeneszerzők a kortárs zenét kevésbé követő, maroknyi közönséggel találták szembe magukat a század elidegenítő tendenciáinak begyűrűzéséből kifolyólag. Azonban akik jelen voltak február 22-én, szombaton a Nádor Teremben, ezeknek az ilyen értelemben perifériára szorult mestereknek ritkán megszólaló kompozícióiból összeállított műsorát követhették közel sem kevés élvezettel, betekintést nyerhettek ennek a ...