Kadencia

A 20. század második felében aktív zeneszerzők a kortárs zenét kevésbé követő, maroknyi közönséggel találták szembe magukat a század elidegenítő tendenciáinak begyűrűzéséből kifolyólag. Azonban akik jelen voltak február 22-én, szombaton a Nádor Teremben, ezeknek az ilyen értelemben perifériára szorult mestereknek ritkán megszólaló kompozícióiból összeállított műsorát követhették közel sem kevés élvezettel, betekintést nyerhettek ennek a fuvolarepertoár-világnak az értékeibe. A koncertet magabiztos, végig kiegyenlített játékával és műsorvezetésével Matuz Gergely irányította, az első részében megszólaló négy művet ő interpretálta. Kocsár Miklós 1956 februárjában keletkezett Capriccio című opusa tömörségével remek nyitóműnek bizonyult, mely után mintha második tételt képzett volna Nógrádi Péter darabja, töredékes dallamkezelésének melankóliájával.

Fekete Győr István Három Duó című, 1969-es műve Szakács István közreműködésével szólalt meg. Sötét tónusú hangzásvilága, drámaisága mind a három tételt jellemezte, a végig hangszerszerű kompozíció hatásos előadásban hangzott el. Selmeczi György Margó mozija egy egészen egyedi sorozat, melyet a szerző feleségének, Kincses Margitnak komponált olykor szólózongorára, olykor kamaraösszeállításra. A ciklus hetedik darabja kedves groteszkségével, szélesvásznú képekben foglalja zenébe mindazt, amit a szerző lát a felesége gondolatvilágából. A dedikált zongoraművész magabiztos, mély billentéssel szólaltatta meg a nem túl könnyű zongoraszólamot. A szerző jelenlétében elhangzó közel húsz perces, négy tételes darab a 2018-ban bemutatott fuvolaversenyének előképe, zenei anyag később megjelent fagottra és zongorára írt változatban, továbbá a záró szvit tétel négy fuvolára átdolgozva.

Üde színfolt volt a koncert második szakaszában 19. századi muzsikát hallgatni. Ernesto Köhler, a „fuvolisták Czerny-je”, Op. 33-as etűdsorozatának néhány darabjából Nógrádi Péter készített duókat. Az értő műgonddal komponált ellenszólam tökéletesen passzolt az eredeti zene stílusához, nehézségi fokához, igazi kamaramuzsikálást hallhattunk a két fuvolista, Fülep Márk és Matuz Gergely játékában. Matuz Istvánt ezután köszönthettünk először a színpadon altfuvolánján fátyolos távolba révedéssel szólaltatta meg a negyedhangos csúszásokkal teli Láng István Fuvolavonal című darabját. Durkó Zsolt Flauto Capriccio művének virtuóz, nehéz szólamát Fülep Márk szép hangszínen, világosan valósította meg.

Sáry József zeneszerző idén 90 éves, az ő tiszteletére választották az est utolsó két kompozícióját, melyet a koncert három fuvolistájától hallhattunk. Időmalom című ciklusának négy kánonjából az idő kérlelhetetlen múlása volt érzékelhető. Az első kánon perpetum mobile szövete, a második kánon témájának szünetekkel szabdaltsága és a két utolsó kánon elvágólagos befejezése érdekes hatást keltett. Sáry József Jelentek című kompozíciójának tételcímeivel a szerző erősen utal műve zenetörténeti beágyazottságára: 1. Leporello imája 2. Homagge Ligeti György 3. Nem csak az Istenek alkonya. Különösen figyelemre méltó volt a Ligeti-tétel összjátéka, mikropolifónia technikát idéző, körlégzést igénylő anyaga, precízen előadva hangzott el. A koncert utáni záró beszélgetés a teljes est végig emberi, kellemes hangulatát foglalta keretbe.